Lányok
06 90 900 994
heteroszexuális
Magyarország
Pest megye
Budapest
vékony
közepes
rövid
barna
Magyar
0-24
Zúgás, pattogás, zsibbadás és sötét. Mintha más nem is létezett volna, ezek közös egyvelege alkotta a világom. Mellkasom ütemesen emelkedett és süllyedt, lassan nyugodva a hűvös parkettán. A szívem dobogott erősen, a levegőt kapkodtam, a kiszáradt torkom víz után fohászkodott, ajkaimon a tipikus száraz nyál bevonattal engedték be nagy kortyokban az oxigént, szemeim lehunyva próbáltak kapaszkodót találni, fejem mintha épp kemencében sült volna. Na igen, drámaian leírva így érzi magát az ember egy kiadós 15 perce gyorsfutás után. Már hozzászokhattam volna, de még mindig le tudott dönteni a lábamról a célba érkezés megváltó öröme. Egy gyengéd érintés vonta magára a figyelmem, mely a vállamtól indulva egészen a könyököm hajlatáig tartott. Szemeim lustán nyíltak ki, hisz a látvány nélkül is tudtam kihez tartozik a puha bőr. Oldalra fordítottam a fejem miközben a mosolyom egyre szélesedett. A mélykék szempár fürkészően figyelt, várta, hogy a testem uralkodva magán visszarendeződjön a normál állapotába.
– Egy hónapig megint nyugi van..
Suttogva hagyták el a számat a szavak, ezt is csodáltam, hogy képes voltam ilyen összeszedetten megfogalmazni.
– Ettől igen, de tőlem nem.
Hangja mélyen búgott, mintha épp el akarna csábítani. Egy pillanatra fel is izzott bennem a lehetőség keltette remény, de a következő pillanatomban már tudtam is, hogy mire megy ki a játék. Bal szemöldököm kicsit fentebb szaladt, de néma maradtam.
– Maradsz velem gyakorolni?
És már fel is tette a kérdés, melyre már előre tudtam a válaszom.
– De nem lőhetsz fejbe.
Nevettem el magam miközben enyhén oldalra fordultam. Na igen, ilyen ez a kapus sors, főleg ha a csapat legjobb átlövője és egyben kapitánya kér meg ilyen szépen, elképzelhetetlen a nemleges válasz. Igaz ezt nem is bántam annyira, hisz szerettem vele lenni.
– Gyere.
Nézett velem szembe, ahogy elhagyta a szó a száját. Észre sem vettem, mikor állt fel, csak a felém nyújtott kezével szemeztem pár pillanatig. Kezem a tenyerébe csúsztattam, erősen, de mégis gyengéden fogta meg, majd egy könnyed mozdulattal talpra húzott. Elég közel hozzá sikerült talpra állnom, úgymond a személyes terén jócskán belül. Pillanatnyi néma csend következett, bár ez nem a kínos fajta, inkább az elveszős. Mélyen a szemeimbe nézett, az íriszeiben mintha valami megfoghatatlan egyveleg lappangana, ahogy rám nézett, mintha vágyakozás lenne, esetleg vonzalom. Vagy lehet, hogy csak én képzeltem oda valótlan dolgokat, és csak a reményeim játszottak velem felelőtlenül. Egy elszabadul tincsem vágta ketté az arcom, amit az arcbőrömet is érintő gyengéd cirógatással terelt vissza a fülem mögé egy halvány félmosoly kíséretében. Ekkor mintha áram rázott volna meg, gyorsan kapcsoltunk, hogy azért nem vagyunk egyedül, kuncogva arrébb álltam, majd végignéztem a csapaton. Senki nem vett észre semmit, mindenki még az utóhatásoktól szenvedett.
– Na gyerünk kislányok, irány az öltöző, mára végeztünk.
Az edző mély öblös hangja végigszánkózott a termen. A megszólítás megtette a hatását, morogva felálltak a többiek is. Senki sem szerette, ha lekislányozzák, hisz már felnőtt női csapat voltunk, és eléggé derogált ez az önbecsülésünknek, még ha a felnőtt létet jelző korhatárt nem is sokkal léptük túl. Igaz, ha most látná valaki milyen iramban halad a csapat az öltöző felé inkább mondanák, hogy csigák és lajhárok gyülekezete. Mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy a gondolat megfogalmazódott bennem. Bár nekem meg sem kellene szólalnom, hisz második legjobb futóként sokkal több időm volt pihenni. El is indultam a megszokott helyem felé lassan, odaérve a kapu közepén álltam meg, kezeim a felső kapufára kulcsoltam, lábaim keresztbe tettem, törzsem enyhén előre hajtottam, míg csípőm hátrafelé toltam, így várva be, hogy Nelli is megérkezzen. Némán figyeltem, ahogy kecsesen halad felém, kezében a labda, melyet egyik kezéből a másikba rakott a vax jellegzetes sercegő, tépőzár szerű hangjától kísérve. Megállt a hetes vonalánál és rám mosolygott.
– Akkor kezdhetjük?
Elengedtem a kapufát és felegyenesedtem, majd felvettem a szokásos, általam csak harcibékának titulált pózt.
– Hajrá!
Adtam meg a jelet, ami több, mint egy órán át tartott, mely hol a hetesről, hol a kilencesről, hol pedig a félpályáról önindított ziccer helyzetekből álló lövéssorozatokból állt. Mire végeztünk patakokban folyt rólunk az izzadság, bár az ő rövidnadrágjához és pólójához passzolt is a nedves hatás, kiemelte szépen kidolgozott izmait. Csendben pihegtünk pár percig, majd mint a jól összeszokott óramű indultunk el az öltöző felé. A terem néma maradt utánunk, már senki nem volt itt rajtunk kívül, csak a neon pattogása lüktetett a nagy térben, míg egy kattanással véget nem vetettünk a hosszú munkájának. Az öltözőajtót már nevetve csaptuk a falnak, ahogy beestünk, majd egy ugyanilyen könnyed mozdulattal tettük vissza a helyére.
– És a közönség éljenez, ahogy a csapat sztárja megnyerte a meccset a maga 20 góljával.
A tudósítók magukénak tudott hangján és kiejtésével adtam elő a szavakat huhogással és tapssal kiegészítve, miközben szépen lassan mind a ketten elkezdtünk megszabadulni a ruháinktól. Nem vagyok egy nudista fajta, de valahogy az Ő jelenlétében sosem éreztem magam zavarban, talán csak akkor kúszott halvány pír az arcomra, mikor belefeledkeztem a leopárd szerű kecses, vékony, de mégis izmosan kidolgozott testének a látványába. Gyorsabban dobáltam le magamról a nedvességtől iszamos cuccaim, kezembe vettem a tusfürdőm és már indultam is volna a zuhanyzók felé, mikor utánam szólt, hogy várjam meg. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy a szemeim máshova helyezzem, kínzó lassúsággal haladtam a fekete hosszú hajával keretezett arcától kezdve egyre lentebb a krémesen napbarnított bőrén haladva. Ahogy a kerek, formás, nem túl nagy, majdhogynem kicsinek mondható, de mégis épp kézbe valómelleihez ért a tekintetem enyhén elnyíltak az ajkaim, pár pillanatig elidőzve próbáltam az emlékeimbe minél élethűbben elraktározni. De mivel féltem tőle, hogy észrevesz, és még sok megjegyezendő része volt, hát lentebb haladtam lapos, enyhén kockás hasához. Ahogy csúszott lefelé a tekintetem a pír szintje úgy magasodott az arcomon. Éreztem, ahogy egyre forróbban nyaldos, a légzésem is érezhetően szaporább ritmusra váltott. Ha így ment volna tovább tagadni sem tudtam volna, így hát elkaptam a tekintetem és a jól bevált csipkelődéshez folyamodtam.
– A pálya gyöngye, a leggyorsabb labdazsonglőr, hogy lehet a pályán kívül lassabb, mint egy teknős?!
Lemondó sóhajt hallattam, amibe a felgyülemlett feszültségem is beleszuszakoltam igyekezve lehűteni magam.
– Vagy inkább hívjalak lajhárnak, esetleg csigusznak, bár ha jobban meggondolom még ők is lehagynának Nellike.
Az utolsó szónál gyilkos pillantást vetett rám, ha szemmel ölni lehetett volna biztos, hogy halottas kocsiban utaztam volna tovább.
– Abbahagytad Gólya?
Közömbös hangon próbált megszólalni, de enyhén éreztem rajta, hogy kezdi unni az ugratásom.
– Hajrá, hajrá! Már majdnem célt ért, már majdnem megvan! Ez az kicsi lány, menni fog, itt vagyunk mögötted! Csak menj, menj, meg ne állj, mindjárt meglesz..
Visszatértem a kommentátori hanghoz miközben haladtunk végre a zuhanyzókhoz, majd beléptem az egyik fülkébe, és elkezdtem engedni a vizet magamra, de még ekkor sem fogtam be, csak járt tovább a szám.
– Ó, fogd már be..
Ez volt az utolsó mondat, amit még hallottam, további szavaim a torkomra fagytak, ahogy a hátam a hideg csempének feszült, ajkai az enyémekre tapadtak. Markomból kiesett a tusfürdőm, ahogy mind a két kezem a fejem fölé került. Szemeim egy pillanatra elkerekedtek a meglepetéstől, de a következőben máris viszonoztam a csókot. Az eddig visszafojtott szenvedély, mint meggyújtott puskaporos hordó robbant fel bennünk, az első pillanatban még tapogatózó csók minden akaró vággyá változva kergetett bennünket egyre tovább és tovább. Meztelen testét az enyémhez préselte, éreztem, ahogy a megkeményedett bimbói a bőrömhöz nyomódtak forró pecsétkén tüzelve tovább a vérem. A tüdőnkből már szinte teljesen megszökött levegőt igyekeztünk kapkodva visszaszerezni, amint elváltak ajkaink. Homlokát az enyémnek döntötte, miközben elengedte az egyik kezem, ujjaival végigcirógatta a kezem vonalát a vállamig, majd a nyakamon felkúszva a szám alsó vonalát tapintva nézett mélyen a szemembe.
– Ne haragudj.. ezt.. nem lett volna.. szabad..
Nem hagytam, hogy befejezze, nem akartam, hogy egyáltalán gondolkozzon, azt akartam, hogy csak az enyém legyen, csak én járjak a fejében, és csak arra figyeljen, amit épp teszünk, hagyja, hogy a szíve irányítsa. Elkaptam az ajkait, amik résnyire elnyíltak a meglepetéstől, ezt kihasználva nyelvemmel az övét táncra hívtam, mely habozás nélkül lett az enyém partnere. Szabaddá vált kezemet a derekára tettem és fordítottam a helyzetünkön, most ő került a falhoz. Derekáról lassan, kiélvezve a puha bőr érintését haladtam felfelé egészen a melle vonaláig. Gyengéden végigsimítottam az alsó finom bőrön a hüvelykujjammal, majd a tenyerembe vettem az egész halmot és vigyázva, de mégis érezhetően rákulcsoltam az ujjaim. Egy apró elégedett nyögést hallatott, ahogy a bimbóudvaron kezdtem körözni egészen közel, de mégsem érintve az egyre feszülő középpontot. Megszakítottam a csókot, de nem távolodtam el, hagytam, hogy az ajkaink súrolják egymást, miközben másik kezem is leengedtem, lassan haladva a nyakától lefelé egészen a másik melléig. Elkezdtem kényeztetni mind a kettő halmot egyszerre, ajkaimmal pedig felfedező útra indultam érzékeny pontok után kutatva. Egyik kezével a falnak támaszkodott, másikkal a hajamba túrt, az ujjai elvesztek a sötét fürtjeim közt. Szemeit lehunyva élvezte a kényeztetésem, remegő lélegzete sóhajokká formálódott. A hátamon ütemesen doboltak a vízcseppek, egy különös ritmust biztosítva, ahogy végigkísérték a testünk, és buktak alá a padlón. Ujjaim elszakítottam a feszes mellétől, kínzó lassúsággal elindulva a lentebbi területek felé. Ahogy a csípőjéhez értem enyhe bizsergés rázta végig a testét, úgy lökte öntudatlanul kezemnek az altestét, mintha az élete múlna rajta. Enyhén elpirult a saját reakcióján, de nem hagytam, hogy zavarba jöjjön, másik kezem az arcára simítottam, kicsit fentebb emelve a fejét, majd gyengéden megcsókoltam. Mintha ez segített volna a zavarán, beszívta az alsó ajkam, majd elengedvén azt egy jóval követelőzőbb és gyorsabb ütemre váltott. Közben én sem maradtam tétlen, a lent lévő kezem az ágyékához húztam, gyengéden végigsimítottam a szemérmén, amely egy csókba fojtott mélyebb nyögést eredményezett. Ujjaim nedves területekre tévedtek, közé furakodtam, de csak gyengéden, éppen érintve a területet, aztán a csiklója felé fordítottam a figyelmem. Ahogy megtaláltam körkörös mozgásba kezdtem, igyekezvén ezzel is még magasabbra tornázni amúgy sem épp alacsonyan lévő vágyai szintjét. Szemei kipattantak, ahogy célt értem, másik keze a nyakam köré fonódott, miközben mélyen a szemeimbe nézett egy pillanatra megszakítva a csókot. Teste igyekezett felvenni az általam diktált tempót, éreztem, ahogy a forrósága egyre növekszik vágyaival egyenesen arányosan. Mélyen, szenvedélyesen csókoltam miközben lentebb csúsztattam a z ujjam, egészen a barlangja bejáratához, majd habozás nélkül behatoltam óvatosan. Hangos nyögéssel vette tudomásul az új helyzetet. Ütemes mozgásba kezdtem, miközben hüvelykujjammal visszatértem a már kellően ágaskodó gyöngyéhez. Csípője, mozgása az enyém tükörképe volt, hátravetett fejjel élvezte a ténykedésem. Éreztem, ahogy a csúcs felé közeledik, de még nem akartam, hogy elérje ezért lassítottam a tempón, miközben kiszabadítottam magam a karjai közül. Szenvedélytől remegő tekintettel nézett rám kissé értetlenül, de mikor elkezdtem egyre lentebb haladni megértette mire megy ki a játék. Elengedett, hagyta, hogy apró csókokkal hintsem be a testét miközben egyre lentebb haladtam…..Ha szeretnéd hallani a sztori többi részét, hívj fel 😉 06 90 900 994 díja 1500ft/perc. Hiba esetén az alábbi Finom17.com-os ügyfélszolgálati telefonszámot hívhatja : +36/70-647-5325
